Chamilla Kitti / Interjú:

Idővonal verses kötet, Hoffmann Ottóné Gizellával

Beszélnél a jelenleg kiadás alatt álló első verses kötetedről, mi inspirálta a költészetedet? A kötet, öt témakör mentén halad, úgy érzem a téma választások ki teszik gondolatban a mindennapi életedet.

A verses kötet születése, egy bensőséges utazás volt számomra, egy tér, ahol az ember, lelke megszólalhat. A rengeteg csodás emlék, a veszteségek, illetve az újrakezdés reménye inspirált, egyszerűen az őszinte vágy, hogy mit rejt a lelkem, emlékeket írjak a gyerekeimnek, az unokámnak, családomnak. A törés pontjaim, a szép megélt élményeim az életemből adódóan születtek meg a verseim.

Az idővonalban egy fontos fejezet, pedig az Istenes versek, beszélnél erről hogyan szövődik az életedben Isten? Hogy hívő-ember, vagy vallásos ember vagy?

Az Istennel való kapcsolatom már gyermekkoromban kialakult bennem. Hívő embernek vallom magam és a vallásomat is gyakorlom.

Mondtad, hogy szereted Wass Albertet, Szepesi Máriát, beszélnél erről, hogy hogyan hatottak rád, az életfa fejezetnél a család és a kapcsolatok verseket lehet majd olvasni tőled, beszélnél mit jelent neked az életfa és a család szerepe az életedben?

A természeti versek irásánál, Wass Albert gyönyörű versei voltak rám nagy hatással, a költő egy elvarázsolt világba vezet, ahol a természet a belső világ tükre. Gazdag képszerű nyelvezete mögött, mély érzékenység húzódik. Sokszor idéz fel tájakat, mint egy paradicsomot. Nos, én is gyönyörű helyen nőttem fel, a Dunántúl legszebb helyén. A Villányi hegység egy kis falujában, Villanykövesden. Úgy érzem ugyanazok a gondolatok fogalmazódnak meg bennem, mint a költőben. A szüleim, a nagyszüleim munkájukkal kitartással példát mutattak, és a munka iránti szeretetre neveltek. A mai napig iránytűk számomra. A gyerekeim,és a férjem, aki már elhunyt, szeretete egyfajta biztos légkört adott. A kérdésre visszatérve Szepes Máriával kapcsolatban, a tevékenységét elég későn ismertem meg, de annál nagyobb hatással volt rám. Különösen nagyon szeretek tőle egy idézetet, a szívemhez nagyon közel álló: 

A fény, aki egy kis szikrájával is képes átváltoztatni a csüggedt szomorúságot halhatatlan örömmé.

Melyik versed áll hozzád a legközelebb?

A lélek verseim, a megélt fajdalmaimból születtek. A férjem betegsége, az unokám balesete kapcsán. Az írás, a versek gyógyítanak és örömöt adnak számomra. Jelenleg is írok, ami óriási örömöt ad számomra. Mindig az a gondolat van bennem, amit Karinthy gyönyörűen írt le: "Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek."

Jelenleg is folyamatosan ír, Emellett szociális önkéntesként dolgozik,

Pécsen él gyerekeivel, akikkel nagyon jó, szeretetteljes kapcsolatban vannak.

Chamilla Kitti / Interjú:

Csűry Istvánnal, Irásról, és a lelkészi pályájáról

Hogyan szövődött össze az írás, és a lelkészi pálya az életében?

Mint minden gyermek, különösen, ha író-olvasó közegben él, a betű kísértésébe esik. Az én első próbálkozásaim ugyanakkor egyenesen a papírhulladékok közé. Édesanyámat sokszor elkísértem a 60-as évek szokása szerinti olvasókörökre, amelyeken kellemes hangulatú felolvasások, verselések történtek. A kor kényszerét azzal oldotta fel Jó anyám, hogy magyar és a világirodalom klasszikusait kínálta a hallgatóságnak. Ennek következménye lett, hogy nagyon korán faltam valósággal ezeket a műveket. Édesapám lelkészként ugyancsak jól ismerte az irodalmat, sőt napra készen követte a kortárs irodalom eseményeit. Középiskolásként inkább a fiókomnak írogattam. Bár, megpróbáltam a diáklapban jelentkezni, de két versike kivételével, amelyek nevem elhagyásával kerültek a nyomdába, nem hozott alkotói kedvet. Újságíró szerettem volna lenni, ám mélyen tisztelt osztályfőnököm négyszemközti beszélgetésben elmondta, hogy osztályellenségnek tekint a kommunista társadalom. Ekkor döntöttem úgy, hogy lelkész leszek, és mindent megteszek, hogy az igazság kimondása erősödjön. Persze ez az ifjonti vállalkozás nagyon rögös utakon, az elkövetkező években nem mindig teljesült. Mint minden lelkész a prédikáció megírásával kerül közelebb, vagy távolodik el az irodalom vonzásához. Nekem megadatott, hogy korán saját gondolataimat keressem meg, amikor a Szentírás adott részét magyarázom. Rendszerváltozásig egyetlen sorom sem jelent meg. Később pedig egyre többet jelentkezhettem kérésre, vagy éppen időszerű téma kapcsán. 1990 márciusa hatalmas sebet hasított a magyar- román erdélyi sorsra. Akkor írtam meg az Elég eddig c. jegyzetemet, amely a Bihari Naplóban jelent meg. Innen sorban jöttek az írásaim az Erdélyi Napló, Reggeli Újság, Krónika hasábjain. Egyházkerületünk Harangszó címmel beindított a saját lapját, amelynek főszerkesztője voltam 1993-2005 között. Kerestem a saját hangomat, kerestem az egyházi irodalom terén azt a felületet, ahol hasznosíthatom magam. Így jutottam el a tömör igemagyarázatok, rövid áhítatok világába. Így írtam több száz jegyzetet törekedve a nehezebben érthető üzenetek tolmácsolására, illetve az Ige aktualitásának felmutatására. Ezek egy része könyvek alakjában is megjelent. Több kiadást megélt a Célra igazító jegyzetek, vagy A békesség kötelékében c. kiadvány. Isten előtt nemzetemért c. könyvecske akkor született, amikor válságos időszakon haladtunk egyházi és társadalmi síkon is. A haiku írása már a nyugdíjba húzódásom idejére esik. Éreztem, hogy még van mondani valóm, azaz tolmácsolni valóm a lelkemig érő üzenetekből a közösségem részére.

Beszélne a hivatásáról?

Lelkészi szolgálatom 1980-ban kezdődött el. Édesanyám ebben az esztendőben halt meg két hónappal korábban. Megpróbáltatás volt minden temetés közel a sírjához. A sok feladat és a figyelő gyülekezet sarkalt a tanulásra, a készülésre. Mindig kerestem a magam kapta gondolatokat, a saját lelkemet tükröző beszédeket. Éreztem, hogy az igehirdetés nem lehet csak szép gondolatok csokra. Hiszem, hogy a szép gondolatok gyógyítóak lehetnek. Isten nemcsak átmeneti békességet hoz, hanem maradandó nyugalmat. Sokat olvastam a teológia klasszikusait is. Később, 1993-ban – a Sulyok István főiskola dékánja meghívott a gyakorlati teológia katedrájára. Előbb a vallástanítás elméleti és gyakorlati módszerét oktattam, majd a lelkigondozás ugyancsak elméleti és gyakorlati ismereteit. Közben elvégeztem a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem mentálhigiénés szakot. Ötvözve ezeket igyekeztem a pásztorál-pszichológia területén az ideális embert felmutatni, akit bár soha el nem érünk, de azért jó tudni róla. A lelkileg egészséges ember nemcsak környezetével tart fent jó kapcsolatot, hanem a mennyeivel is. Igyekeztem erről prédikálni, tanítani, írni. Ez a pályaszakasz 2007-ben megszakadt. Ekkor püspöknek választottak. Háromszáz gyülekezet nagy és óriási gondja várt megoldásra. Ezt a munkát folytattam munkatársaimmal együtt, majd az útókor eldönti milyen eredménnyel, egészen 2022 végéig. Igyekeztem hűséges szolgálatot végezni, hibáimból is tanulni.

A hamarosan megjelenik a Zsoltárok nyomán Haiku könyve, e – kapcsán beszélne a könyvéről mit szeretne üzenni vele az olvasóknak?

Isten szavát nemcsak jobban érteni szerettem volna, hanem közvetíteni. Tapasztalom, hogy kevesen olvasnak, hosszabb írásokat még kevesebben. Kevesen szánnak időt a prédikáció meghallgatására. Azt is tapasztalom, sokan sokat olvasnak közösségi oldalakon, szenzációs híreket. Időt a szórakozásra, kikapcsolódásra szánnak. Bárki (lelkész, tanár, orvos, szülő) változtatni akar ezen, falba ütközik. A falakba, igaz kifogások, helyénvaló kritikák épültek be.Ekkor kezdtem a kísérletezésbe. Könyvet nem, de egy mondatot csak elolvasnak, szenzáció nincs, de egy elgondolkodtató fotó mégiscsak akad. Immár öt éve a facebook oldalamon feltettem a Bibliaolvasó Kalauz napi igéjét egy fotóra és egyetlen hosszabb magyarázó mondatot. Prédikáltam eleget és sokszor hosszan, lássuk ezt a verziót. Igazán nem tudom, hány emberhez érkezik el az általam közvetített Ige, mégis a számokon túl az a fontos, hogy ha kellő időben csak néhányaknak is, de vigasztalást, vagy nyugalmat adott, elérte a célt. Keresem a saját hangom még mindig, és a csendes órák szaporulatán több idő van az irodalomra, eljutottam a haiku műfajához. Kedves volt számomra a szigorúan szűk keret. 5-7-5 szótag és semmi több. A műfaj szigorú szabályát mégsem követem teljesen, ezért neveztem el a magyarosított haikut -tömörkének. Használok írásjeleket, nagy betűket, továbbra is a napi ige a felvezető.